collaboration

Torontóban terveznek egy új városrészt, ami csupa okosság és technológia lesz. Ebben a hírben arról van szó, hogy lemondott az egyik vezető, mert tisztázatlan, hogy az összegyűjtött személyes adatokat ki fogja kezelni, ki fogja megvédeni, ki fogja eldönteni, hogy mit kell anomizálni vagy törölni. Itt is arról beszélnek, hogy majd lesz egy ezzel foglalkozó testület, akárcsak korábban a mesterséges intelligencia etikai kérdéseivel kapcsolatban. Itt is titkos a dolog…

Ha a Google megcsinálja a teljes megfigyelést, biztos lesz annyira ütős, mint a kínai megoldás, és nyilván New Orleans is elbújhat majd mögötte.

#Google #Toronto #smartcity #AI #privacy #surveillance #Quayside #SidewalkLabs #Alphabet

Még írok egy kicsit erről a történetről, mert van további tanulsága is.

Az egyik ebben az idézetben van jól összefoglalva: “Our current system of capital allows for, and even encourages, the commodification of our personal lives. What happens when you try to commodify someone else's?” (https://twitter.com/anisocc/status/1018521823661572097) Vagyis tömörebben: Pénzzé tehetjük a saját magánéletünket, erre ösztönöz a rendszer, de mi a helyzet mások magánéletével?

A másik a “bocsánatkérés”. Azt látom egyre gyakrabban, hogy valakinek a megnyilvánulásaiból kiderül, hogy világlátását, etikátlanságát, durvaságát tekintve teljesen elfogadhatatlan személy, de ír egy szépen fogalmazott bocsánatkérést, és ezzel minden el van felejtve, máris rendes ember lesz.

Ez – szerintem – óriási tévedés, sőt hiba! Nem azt mondom, hogy nem helyes megbocsátani. Az helyes, és nem kell sokáig lovagolni valakinek a bűnein! De! Attól még ő pontosan ugyanaz a szemét alak marad. Egyelőre. Később kiderülhet róla, hogy valóban tanult az ügyből, és fejlődött a személyisége. Ezek a nagy, nyilvános bocsánatkérések gyanúsak, hogy csak a publicitást szolgálják, de nincs mögöttük valódi megbánás, változási szándék.

Néha a megfogalmazás és az időzítés is árulkodó. Jó néhány napot várt Rosey Blair, mielőtt egyáltalán bocsánatot kért volna. Addig nem is vette észre, hogy mit művelt? Aligha. A bocsánatkérésben szépen benne van minden, ami ahhoz kell, hogy szeresse a média. https://www.independent.co.uk/life-style/planebae-apology-couple-twitter-viral-story-rosey-blair-helen-a8441821.html

A másik szereplő, Euan Holden, aki profi focista, kihozta a maximumot a sztoriból a maga számára. Sejtetésekkel fokozta az érdeklődést és az izgalmat, szerepelt, ahol csak lehetett. Az egy hét múlva közzétett videójában sajnálkozik egy darabig, de a felvétel második felében világosan látszik, hogy valójában örül. Neki jól sült el a dolog. https://youtu.be/KWdToig47kI

Felvert még néhány egyéb hullámot az ügy, de ezeket éppen csak megemlítem. A sértett azért került ennyire rossz helyzetbe, túlzott érdeklődés és támadások kereszttüzébe, mert nő és ráadásul színesbőrű (ez utóbbit elég nehéz lehetett kideríteni, mert a képeken nem látszik). Az elkövetőt azért támadják, mert nő és kövér, egyébként nem bántanák.

Tanulság? Talán az, amit az elején idéztem. Pénzzé lehet tenni mások magánéletét, és ez többé-kevésbé elfogadott viselkedés, a “rendszer” jutalmazza.

#Twitter #PlaneBae #privacy #EuanHolden #RoseyBlair

Valóban érdekes, hogy egy állandóan fülelő (és internetre kötött) eszköz nyugodtan élhet a lakásunkban, akár minden szobában, de az online vásárlást már nem merjük rábízni.

Mi lehet emögött? Talán nem gondoljuk át alaposan a helyzetet?

#Amazon #Echo #Alexa #security #privacy #shopping

Már most is izgalmas kérdés, hogy egy fitness-wellness app kibocsátója, üzemeltetője felelős-e azért, amit az app mond, mutat, tanácsol a használójának.
Egyre többféle használati módjuk lesz, már ma is csinálank EKG-t. Ki felelős azért, ha az ember félreérti vagy az app hibázik?
Még az sem világos, hogy melyik hatóság joga vagy kötelessége vizsgálódni. Az USA-ban az FDA (a szövetségi gyógyszerügyi hivatal) kevéssé foglalkozik velük, az FTC megtévesztő reklámok miatt szokott vizsgálódni. Legutóbb New Yorkban fizetett kisebb bírságot három cég félrevezető reklámok és adatkezelési hiányosságok miatt.
De ez még csak a kezdet. Jönnek majd olyan szoftverek, amik többet ígérnek - és mennyit tudnak majd teljesíteni?

#FDA #FTC #Adidas #Runtastic #Cardiio #Matis #health #smart

A világ bölcsei öszegyűltek, hogy irányt szabjanak a mesterséges intelligencia fejlesztésének és felhasználásának. 23 pontban írták össze a követendő szabályokat.
Érdekes írás, és nekem majdnem minden pontja utopisztikusnak és végrehajthatatlannak látszik. Egy részük azért, mert az igazi, éles mesterséges intelligencia működését nem fogjuk annyira mélyen érteni, hogy ellenőrizni tudjuk a szabályok betartását. Másokat azért, mert a gondolkodó gép által egy másodperc alatt meghozott döntés hátterének megértéséhez hónapokra lenne szükségünk (és a döntést annál előbb kell végrehajtani). Más részüket azért, mert nincs is konszenzus az emberiségen belül, hogy a szabály mit jelent. Ja, és el ne felejtsem, eddig semmilyen műszaki vagy tudományos eredmény esetében sem érvényesültek ezek az elvek...
Éppen tegnap beszélgettem valakivel az önvezető autók etikai kérdéseiről. Azt mondtam, hogy az ezzel kapcsolatban feltett kérdések rosszak, nem lehet rájuk válaszolni. A 10. alapelv az én értelmezésében éppen azt jelenti, amit mondtam: a gépnek ugyanúgy kell döntenie, ahogy az ember döntene: "Highly autonomous AI systems should be designed so that their goals and behaviors can be assured to align with human values throughout their operation."

Persze a robotika Asimov szerinti törvényei is eszembe jutottak. Arról a pár egyszerű mondatról is kiderült (ahogy a robotok elkezdtek gondolkodni), hogy nehéz az értelmezésük és lehetetlen a betartásuk. Az okos robot át is alakította őket...

Kik vettek részt az alapelvek megalkotásában? https://futureoflife.org/wp-content/uploads/2017/01/Asilomar-bios.pdf

#Asimov #Musk #Hawking #Schmidt #AI #robot #ethics #transparency #risk #safety #humanity #privacy #prosperity #values

Nagyon egyszerű dolgokra használják. Olyan, mintha a belépőkártyájuk lenne beépítve a kezükbe. Ezzel vásárolnak a büfében, és ezzel jelentkeznek be a számítógépükbe – semmi extra. Az információnak csak egy része van titkosítva, a többit bárki leolvashatja, aki elég közel van, de ez nem aggasztja őket.

Töprengek… Jó ez? Valóban érdemes ilyen kevésért beültetni valamit az ember kezébe? Mik a kockázatok? Mennyiben más, mint a kártya? Pozitívum: nem lehet otthon felejteni, elveszíteni, nem kell figyelni rá. Negatívum: nem lehet otthon hagyni, mindig és mindenhol azonosít(hat), a javításhoz és a frissítéshez ki kell operálni, majd újra be.

Mi jut még az eszünkbe?

#embedded #RFID #privacy @MITTechReview

Mindig volt lehetőségünk arra, hogy belekotnyeleskedjünk mások életébe, fecsegjünk róla, kiteregessük a másra nem tartozó részleteket. Mára, azonban, bekövetkezett néhány változás.

Az egyik a méret és a sebesség. Ezrek, tízezrek, milliók láthatják–hallhatják a fecsegésünket. Percek vagy órák alatt jut el hihetetlen tömegekhez, amit közzétettünk – főleg, ha valakinek kellemetlen lehet.

A másik a kontroll. Amint kiböfögtük magunkból, önálló életre kel az alkotásunk, többé nem sokat tehetünk a lavina megállítására.

A harmadik a jutalom, az azonnali jutalom. A “tömeget” nem érdekli, hogy etikus vagy szemétség, amit közzétettünk. Ha lehet rajta élcelődni, csámcsogni, szörnyülködni, élvezkedni, akkor szívesen fogyasztja és terjeszti. A jutalom a hírnév. A hírnévvel általában pénz is jár, hiszen még komoly cégek is lecsapnak a durván etikátlan emberekre, és felhasználják a népszerűségüket a saját reklámozásukra.

Nem csoda, hogy imhol–néhol eltéved valaki, és helytelenül cselekszik. Ebben a történetben végül elismerte a hibáját, de addigra már sok kellemetlenséget okozott a sértettnek. A “nézők” egy része még a sértett tiltakozása és az elkövető bocsánatkérése után sem helytelenítette a történteket. Az életünk nyilvános, mi a gond a közzétételében? (Megjegyzés: a közzétevő a saját fantáziáját is beleszőtte a történetbe, így meg is hamisította azt – de ez se baj, ehhez is hozzá vagyunk szokva.)

A cikk konklúziójához hozzátehetjük azt is, hogy a szervezett megfigyelést ezek a személyes közzétételek kiegészítik és erősítik.

Mit tehetünk (tehetnénk) ellene? Ugyanazt, amit általában a médiaszemét ellen: nem olvasni, nem követni, nem továbbadni, nem fizetni, nem jutalmazni. Ehhez “csak” az kellene, hogy felfogjuk végre, hogy mit támogatunk, amikor elolvassuk, reagálunk rá, továbbadjuk stb. Nem látok rá esélyt….

https://twitter.com/hashtag/PlaneBae

http://www.businessinsider.com/planebae-saga-woman-privacy-anonymity-2018-7

#twitter #privacy #magánszféra #PlaneBae