Your new post is loading...
Nincs ember. Ez ma a hazai vállalatok talán legsúlyosabb problémája. Ráadásul „sok az eszkimó – kevés a fóka”, vagyis az alkalmas jelöltekre rengeteg cég vadászik.
A vágyott szakemberek – különösen a magasan kvalifikáltak, a tapasztaltabbak – dolgoznak valahol, állásban vannak, aktívan nem keresnek munkát. Ezek az úgynevezett passzív álláskeresők nem nézegetik az álláshirdetéseket, de ha egy vonzó ajánlatot kapnak esetleg felfigyelnek rá. A kérdés leginkább az, hogyan jutnak el hozzájuk ezek az ajánlatok?
Nem csak az a kérdés, hogy mivel lehet rávenni az embereket, hogy hozzánk jöjjenek dolgozni. Előbb el kell juttatni hozzájuk valamilyen nagyon vonzó pozitív üzenetet, ami miatt egyáltalán felmerül ez a lehetőség. Hogyan juttatjuk el hozzájuk? Jó dolog az álláshirdetés, de sok van belőle, és a passzív álláskeresők (akik nem keresnek, mert jó nekik, ahol vannak) nem is olvassák ezeket. Na, de, mit olvasnak?
Olvassák a barátaik és ismerőseik megnyilvánulásait a közösségi terekben (Facebook, LinkedIn, Twitter, …). Ha tőlük hallanak a cégről (és jót hallanak), akkor hajlamosak lehetnek elgondolkozni a váltáson.
Írnak a dolgozóink a Facebookon a cégről? Ha igen, mit és miért? Ha nem, miért nem? Lehet őket ösztönözni arra, hogy aktivizálják magukat? Igen, erről szól a közösségi toborzás. Mi az? A hivatkozott cikk röviden bemutatja.
Itt pedig még többet lehet olvasni róla: https://thriveglobal.com/stories/the-staggering-impact-of-employee-advocacy-on-content-marketing/
#employeeadvocacy #HR #job #employee